A megye fő turisztikai vonzerejét többek között a látványos természeti értékek (különösen az Aggteleki Nemzeti Park a híres cseppkőbarlanggal és Lillafüred), valamint a romantikus középkori várak és várromok jelentik (boldogkői vár, diósgyőri vár, füzéri vár, sárospataki vár, szerencsi vár). Domborzat Földrajzi adottságai tekintetében Borsod-Abaúj-Zemplén az ország egyik legváltozatosabb megyéje. Itt találkozik az Alföld az Északi-középhegységgel és a közé ékelődő medencesorral. A megye déli része ezért síkság, északi területe pedig hegyes, dombos. A megye legmagasabb pontjai a Petőfi-kilátó a Bükk hegységben (956 m.)[1] és a Szalánci-hegység magyarországi nyúlványát alkotó Nagy-Milic (896 m.)[2] Éghajlat Az éves középhőmérséklet a hegyek miatt az országos átlagnál alacsonyabb, a napsütéses órák száma kevesebb, a csapadék több (7-800 mm). Történelem Borsod-Abaúj-Zemplén megye az 1950-es megyerendezéskor jött létre Borsod-Gömör, Abaúj és Zemplén megyék egyesítésével és a határok néhány község átcsatolását jelentő kismértékű kiigazításával. A mai megye a történelmi Borsod, Abaúj, Zemplén és Gömör, továbbá Heves és Szabolcs vármegyék területén található. Középkor A honfoglaló magyarok két hullámban foglalták el a korábban szláv törzsek által lakott területeket. A történelmi vármegyék az államalapítás után alakultak ki. Zemplén és Gömör vármegyék történelmi területe már a 11. században kialakult. Borsod vármegyéhez viszont kezdetben a későbbi Torna vármegye területe is hozzátartozott, Abaúj (Újvár) vármegye) pedig többek között a későbbi Heves és Sáros vármegyéket is magába foglalta. A 12. századra Heves, Sáros és Torna kiváltak ezekből a megyékből és önálló vármegyékké alakultak. A vármegyehatárok az elkövetkezendő évszázadokban nem változtak. Ezen vármegyék területének kb. kétharmada királyi kézben volt, csak a többi tartozott földbirtokos családokhoz, pl. a Miskóc nemzetséghez; lakosságuk túlnyomórészt királyi várjobbágyokból, illetve az uralkodó által betelepítettekből állt (besenyők - emléküket több mai településnév is őrzi, pl. Szirmabesenyő -, vallonok - Sárospatak és Sátoraljaújhely környéke -, csehek, németek). A 12. századra ez is megváltozott, egyre több terület került nemesi családok birtokába. Ekkor jelenik meg Borsodban a Bors nemzetség, Abaújban az Aba nemzetség. Az egyház is ettől az időtől kezdve válik fontos földbirtokossá a területen. 1241-ben itt zajlott a muhi csata. A 14. századra a terület nagyrészt a nagybirtokos oligarchák kezébe került. Károly Róbert egyik legnagyobb ellenfele, Aba Amadé is a környék legfontosabb családja, az Aba család tagja. Őt Károly Róbert az 1312-es rozgonyi csatában győzte le. Innentől a terület újra a korona birtoka. Az Anjou-kor idején vált igazán jelentőssé a falu és a város közti különbség. Megyéink területén olyan jelentős városok kaptak szerepet, mint Kassa szabad királyi város és Miskolc; mellettük még több mint negyven mezőváros is megjelent. Errefelé vezettek a Lengyel- és Oroszország felé vezető kereskedelmi utak is, amik hozzájárultak a városok fejlődéséhez. Diósgyőr Nagy Lajos király idején élte fénykorát, magának a királynak és családjának kedvelt szálláshelye volt a diósgyőri vár. Korai újkor A 16. századtól teret hódított a majorsági gazdálkodás és a bortermelés. Ez elősegítette az ipar és a városiasodás fejlődését. A mohácsi csatavesztés után a terület egy időre az ország politikai súlypontja lett, egészen a kiegyezésig a Habsburg-ellenesség egyik gócpontja; a Rákóczi-szabadságharcnak is a legfontosabb bázisa. Erdéllyel szoros kapcsolatban áll a terület. Itt kezdte meg terjedését Magyarországon a reformáció; ezzel kapcsolatban iskolák is létesültek, többek között a Sárospataki Református Kollégium. Az 1787-es népszámlálás adatai szerint a megyéknek már csaknem félmillió lakosa volt. A 18. század folyamán több város is megváltotta magát a hűbériség alól, új céhek, manufaktúrák jelentek meg, erősödött a bányászat, üveghuták és vashámorok épültek (Fazola Henrik ómassai „őskohó"-ja). Miskolc ipari és kereskedelmi szempontból felzárkózott Kassa mellé, lassan kezdte átvenni a vezető szerepet a térségben. Ugyanebben az évszázadban jelentős volt az idegen betelepülés a térségbe, szlovákok, görögök (főleg Miskolcra), németek, ruszinok érkeztek, teljes falvakat alakítva ki. Modernkor
A 19. században a három vármegye közül főként Borsod fejlődött, egyrészt Miskolc közelsége, másrészt a haladó szellemű nemesek nagy száma miatt. A felvilágosodás, a reformkor, a nyelvújítás jeles személyiségei közül is sokan erről a környékről indultak el, köztük Kazinczy Ferenc, Batsányi János, Kossuth Lajos, Szemere Bertalan, Palóczy László, Andrássy Gyula. A kiegyezés után a környék fejlődésnek indult, ipari jellege egyre hangsúlyosabb lett. Ekkor épült ki a vasúthálózat. A trianoni békeszerződés értelmében Abaúj-Torna vármegye 48%-át, Zemplén 72%-át és Gömör 92,5%-át Csehszlovákiához csatolták, egyedül Borsod vármegye területe maradt a régi. Abaúj-Torna megyeszékhelye Szikszó lett, Zempléné maradt Sátoraljaújhely. A jelenlegi Borsod-Abaúj-Zemplén megye az 1950-es megyerendezés során jött létre Miskolc központtal. A szocializmus évtizedeiben a megyében a nehézipar fejlődött, új iparvárosok alakultak ki (Tiszaújváros) vagy a meglévők ipari jellege erősödött (Miskolc, Ózd, Kazincbarcika). A rendszerváltást követően a nehézipar válságba került, a megye igyekszik a turisztikai jelleget erősítve kilábalni a válságból. forrás:A Wikipédiából, a szabad lexikonból. http://hu.wikipedia.org/wiki/Borsod-Aba%C3%BAj-Zempl%C3%A9n_megye további információk a megyéről:http://www.baz.hu/index.php |
Szállodák
|
Gyógyfürdők |
Szépségápolás |
| Tetszett, amit itt olvastál? Oszd meg a barátaiddal, mentsd el kedvenceid közé! |
|
Ha tetszik oldalunk, küldd tovább barátodnak, ismerősödnek!
Magazin RSS
