Üdvözöljük honlapunkon!

Bach-nozódák - A feledésbe merült terápia

wellness & egészség

A Bach-virágterápia mára nem csak a természetgyógyászok szakmai körében ismert és elismert gyógyító módszer. A különböző sajtóorgánumok is jócskán hozzájárultak, hogy ez a gyengéd gyógymód a nagyközönség előtt is ismert legyen. Ugyanakkor nincs ez így a Bach-nozódákkal - ez a terápia a feledésbe merült...

Egy-egy tv-műsor, újságcikk után sok ember maga szeretné kézbe venni egészségének helyreállítását.

Ám - sok más gyengéd gyógymódhoz hasonlóan - a Bach-esszenciákkal végzett öngyógyítás is járhat kellemetlenségekkel: a kezdeti alkalmazás után a tünetek súlyosbodhatnak, esetleg komplikációk léphetnek fel, melyek megítélését mindenképpen képzett szakemberre kell bízni!

Fokozottan érvényes ez a dr. Bach-féle bélnozódákkal való hatékony terápiára is, mely nem más, mint a Bach-virágok még mindig árnyékban lévő előfutára.

A Bach-nozódákkal történő gyógyítás mindeddig mostohagyermeke volt a természetes módszerekkel gyógyítóknak: csak akkor alkalmazták, ha a beteg más kezelésre nem reagált megfelelően, ha nem lehetett egyértelmű homeopátiás szert megállapítani, és egyéb indikált módszerek sem hozták meg a várt eredményt.

A Bach-féle bélnozódák felfedezése

Dr. Edward Bach a Birminghami Egyetemen végzett tanulmányai és később a Londoni Egyetemi Kórházban folytatott munkája során nem csak a betegek testi folyamatai, történései iránt érdeklődött. A betegséget az egész emberrel összefüggő állapotként szemlélte. Ezért az immunitással kapcsolatos kutatások felé fordult, és a Londoni Egyetemi Kórház bakteriológusa lett. Munkája során elsősorban a rezisztens krónikus betegségekre fókuszált.

Ezeken a hagyományos orvosi kezeléssel gyakran csak enyhíteni lehetett, gyógyításukra azonban nem volt lehetőség. Kutatásai során olyan bélbaktériumokat fedezett fel, melyeket addig alig vettek figyelembe, bár azok szoros összefüggésben álltak a krónikus betegséggel és annak gyógyulási esélyeivel. Ugyanezek a baktériumok az egészséges emberi szervezetben is megtalálhatók, a krónikusan beteg páciens szervezetében azonban jóval nagyobb számban.

Dr. Bachot ezért akár a mikrobiológiai kutatás úttörőjeként is számon tarthatjuk, eredményeit a bélflóra rendezésének területén manapság alkalmazzák.

A mikrobiológiai terápia és a bélnozódák alkalmazása között azonban igen jelentős különbség van!

Többéves kutatásai és tanulmányai során dr. Bach arra a következtetésre jutott, hogy egy speciális baktériumfaj elszaporodása gyakran áll összefüggésben a teljes ember „működőképességével" és bizonyos karaktervonásaival. Ez a felismerése új és sajnos máig sem hasznosított a mikrobiológiai kezelések során.

A baktérium a szervezet állapotának mutatója

Dr. Bach felfedezése mögött többéves munka és a következő köztes állomások voltak. Az immunitáskutató és bakteriológus doktor a bélbaktériumokat először a cukorral kapcsolatos különböző mértékű erjedésaktivitásuk alapján csoportosította. A következő csoportelnevezéseket alkalmazta: Proteus, Dysenteria, Morgan, Faecalis alkaligenes, Coli mutabile, Gaertner, Bacillus No. 7. Egy baktériumcsoport megnövekedett előfordulása esetén az egyedi esetben fellépő betegségre oltóanyagot állított elő, és ezzel kezelte betegét.

A béltraktus tisztítása és az ezzel együtt járó jobb tápanyagfelbontás mellett módszerével figyelemre méltó eredményeket ért el. A rendszeresen alkalmazott injekciók következtében azonban káros mellékhatások is felléptek, így például jelentősen meghosszabbodott a kezdeti időszakra jellemző állapotromlás periódusa. Ha azonban az oltóanyagot csak ritkán alkalmazta, s hagyta annak hatását érvényesülni, akkor a kezelés eredménye sokkal jelentősebb és tartósabb volt. Így tehát dr. Bach pusztán praktikus bakteriológiai kutatásai során olyan felismerésekhez jutott, amelyek hasonlítanak a klasszikus homeopátia alapjait képező természeti törvényekhez.

Ezek után nem csoda, hogy feladta egyetemi kórházi orvosi rutintevékenységét, és 1919 márciusában mint patológus és bakteriológus állást vállalt a londoni homeopátiás kórházban. „Tudatos" találkozás volt ez dr. Bach és Samuel Hahnemann tanítása között. Dr. Bach elsősorban abból a homeopátiás felismerésből profitált, miszerint a bakteriális leletek homeopátiás szerek segítségével eltolhatók.

Felismerései nagymértékben kitágították Robert Koch - minden csíra patogén lehet - és Louis Pasteur - egy speciális csíra egy speciális betegséggel függ össze - orvosi ismereteit. A homeopátiás kezelések során szerzett gyakorlati tapasztalataiból azt a következtetést vonta le, hogy egy bakteriális korokozó nem csak kiváltója, de a teljes szervezet megváltozott működőképességéhez való alkalmazkodás kísérőjelensége is lehet. A szervezet bakteriális állapota ettől fogva hozzárendelhetővé vált a páciens általános állapotához, személyiségének struktúrájához.

Valamely, általunk ismeretlen okból dr. Bach nem követte tovább ezt az érdekes utat. Mindennek ellenére ránk hagyott hét értékes és erőteljes gyógyerővel bíró bélnozódát!

Érzelmek a felszínen

A Bach-nozóda egyenesen az „animális indulatokra" hat, melyek táplálják a testi panaszokat. Hatására lebomlik a helytelen baktériumállomány, a bélperisztaltika a személyiségnek megfelelően aktiválódik, s az elnyomott érzelmek a felszínre kerülnek.

A Bach-nozódák

„Proteus" - a gyenge idegzetű - Ez a nozóda azokkal az emberekkel kapcsolatos, akik erős idegi feszültség alatt állnak. Gyakran szenvednek funkcionális szívpanaszoktól, a gyomor és béltraktus megbetegedéseitől, érbetegségektől és a nyombél „haragdaganatától".

„Dysenteria" - a szorongó - A proteus és a dysenterie kórképe többékevésbé azonos. Ebben az esetben azonban nem a haragos, sokkal inkább a szorongó aspektus váltja ki az idegi feszültséget, mely a gyomorés szívtájéki régiók nyugtalanságérzetében nyilvánul meg. Részben váratlan érzelmi kitöréseket eredményez, melyeknek következményeként akár nyombéldaganat - félelemdaganat - is kialakulhat.

„Morgan" - a torlódott - Ennek a nozódának a „címzettje" egy energetikus, telt típus, aki energiáit nem tudja kiélni, mert - bár hihetetlen - fél kapcsolatot teremteni. Mivel sokat tépelődik, depresszióra, de akár öngyilkosságra is hajlamos. Pangásos fejfájás, eperohamok, vénás panaszok, aranyér, ízületi gyulladás és ekcémák jellemzik e típust.

„Faecalis alkaligenes" - a jóindulatú, felelősségteljes alkat - Azok az emberek, akik nem tudnak „nemet" mondani, jól reagálnak a „faecalis" nevű szerre. Hasító, hányással és hányingerrel együtt járó fejfájás, kimerültség, isiász és ekcéma jellemzik ezt az alkatot.

„Coli mutabile" - a változékony - Ez elsősorban az igen spontán, életszerető emberek nozódája, akiket érzelmeik gyakran magukkal ragadnak. Amilyen ritmusban váltakozik a hangulatuk, az enyhétől az ingerültig, úgy jönnek-mennek életükben a különböző betegségek is.

„Gaertner" - az emészthetetlen - Aki csak saját gondolatvilágában él, abból hiányzik a „táplálásösztön". Emésztése ezért egy idő után „önálló életet" kezd élni, s olyan panaszokat produkál, mint a krónikus gyomor és bélgyulladás (Colitis ulcerosa).

„Bacillus No. 7" - a gyenge - Ez a Bach-nozóda elsősorban szélsőségesen kimerült emberek számára alkalmas. Fájdalmaikat gyakran izomgyengeség is kiválthatja, és már az emésztés is kimeríti őket. A táplálék nehéz kőként terheli gyomrukat. Kórképükhöz gyakorta hozzátartozik a hörghurut, az asztma és az ájulásra való hajlam.

A bélnozódákról

„A bélnozódák alkalmazásakor mindig emlékeztetnünk kell arra, hogy ezek mélyreható gyógyszerek, melyek a »szellem« legmagasabb szintjétől a »durva patológia« legalsóbb szintjéig a teljes tünetegyüttest lefedik, s a páciens egész élettörténetét, a legkorábbi gyerekkortól a felnőttkorig, illetve időskorig érintik." - H. C. Allen

Miért hatásosak?

Mai aspektusból szemlélve megállapíthatjuk, hogy dr. Bach kutatásaival és eredményesen alkalmazott nozóda-terápiájával felismerte az emésztőrendszer és az érzelmek feldolgozása közötti összefüggést. A születés utáni első hónapokban a száj és az emésztőszervek jelentik a legfontosabb emocionális vonatkoztatási pontot. A csecsemők ebben a korban gyakran reagálnak kellemetlen megtapasztalásaikra a mell elutasításával, kólikával, allergiával. Ezt a tényt a mikrobiológiai kutatások eredményei is alátámasztják, ezek szerint a bélmiliő és a bél rossz, helytelen bakteriális állománya nagymértékben összefügg az abnormális perisztaltikával.

A perisztaltika viszont az örömteli, illetve kellemetlen érzések feldolgozásának jelentős indikátora.

A bél felnőttkorban is az érzelmi élmények feldolgozásának mély, tudattalan szintje marad. Ezt a tényt igazolja a pszichoszomatikával foglalkozó irodalom is, amikor a Morbus Crohn, a Colitis ulcerosa vagy a gyomor- és béltraktus daganatainak kórképét taglalja.

Ha manapság a homeopátiás monokészítményt gyakran nevezik szellemet gyógyító gyógyszernek, akkor a Bachnozódákat mindenképpen minősíthetjük archaikus medicinának is.

Nem csak a belek helytelenül megtelepedett bakteriális állománya ellenében hatnak, hanem éppenséggel reakciós szerként működnek a „hibás" érzelmi tartományok aktiválásában s azok felszínre hozatalában.

A Bach-nozódák igen kedvező hatást képesek elérni akkor, ha egy ember rest, tehetetlen reakcióképességét kell áthidalni.

Amire a kezelést végzőnek ügyelnie kell!

Elesettség, kimerültség esetén, elsősorban gyerekeknél, a kezelést mély nozódával, C4-essel, C6-ossal kell kezdeni! Ha érzelmi tünetek állnak az előtérben, és a páciens nem túl gyenge, akkor magasabb potenciák, C30, C200, ill. C1000 is adhatók. A reakciókra és a hatásfolyamatokra az egyéni esetektől függően terápiás bázisként kell tekinteni. A bélnozódákat nem szabad túl gyakran adni, a magas potenciákat pedig gyakran csak egyszeri alkalommal!

Paterson azt javasolja, hogy az egyszeri magas dózis után a hatást egy mélydózisú, „rokon" homeopátiás szer adásával egészítsék ki a szakemberek.

Intenzív hatás

A bélnozóda alkalmazása kisgyerekkorban is igen javallott, amikor nagyon nehézzé válhat a monokészítmény repertorizációja, és a kezelés nem akar eredményt hozni. A nozóda széles tünettartományt fed le, mégis intenzív.

Záró ajánlások

A teljes hatásukat még ki nem fejtett, magas potenciák is a bélflóra bakteriális „eltolódását" vonhatják maguk után. A homeopátiás kezelés után tehát elegendő időnek kell eltelnie, hiszen a páciensek nem mindig tudnak információt adni afelől, hogy korábban milyen szert és főleg milyen potenciában szedtek.

A kezelőorvosnak durván azokhoz az irányelvekhez kell tartania magát, melyek a nozódák alkalmazására általánosan érvényesek. Egy nozódát azonban a befejezett kezelés után negyed évig nem ajánlott ismételniük.

A bélnozódákkal történő kezelés kontraindikációjaként Paterson egy több mint 50%-os lactose-baktériummentes székletleletet jelöl meg. Sohase bocsátkozzunk öngyógyításba Bach-nozódák segítségével!

Fontos! A nozódák rendkívül mélyreható szerek, és mindemellett a Bach-nozódák esetében nem léteznek a homeopátiából ismeretes gyógyszerképek. A nozódákkal való kezelést mindenképen bízzuk tapasztalt homeopatára, s közülük is olyanra, aki elegendő tapintattal és kifinomult érzékkel viseltetik személyiségünk iránt!

Oltási alapelv

A bélnozódák olyan gyógyszerek, melyeket a beteg bélflórából állítanak elő, s a megfelelő betegség esetén csak egyszer alkalmaznak. Az oltás alapelve szerint működnek.

Forrás: Ideál Életmódmagazin a Magyar Wellness Társaság lapja www.ideal.hu

 

2008. 02. 09.

 

További cikkeink

Biztonságosan edzhet akkor is, ha cukorbeteg
Karácsonyi allergiák
Ünnep a kozmetikában - kezelések tömjénnel és mirhával
10 tipp a téli bőrvédelemhez
Száraz bőr: hogyan segít a kozmetikus?
Tüdőgyulladás – Ön ismeri a tüneteket?
Legjobb edzésformák magas vérnyomás esetén
A gyors fogyókúrák kövérebbé tesznek
A szaunázás igazi edzés az ereknek
Pajzsmirigy problémára utaló tünetek
Összes cikk

rss Magazin RSS
 
Új hozzászólás írása regisztrált és bejelentkezett látogatók számára lehetséges

 
www.HungaroWellness.hu