Ezt a kockázatot nem érdemes vállalni, mert nem sülhet ki belőle jó. Az érkatasztrófák legfőbb rizikófaktora - sok más tényezővel ellentétben - csökkenthető.

A veszélyek lajstroma

Rövid számadással világossá válik, min tudunk változtatni, és min nem annak érdekében, hogy ereink a lehető legtovább egészségesek, teherbírók legyenek.
Nehezen tudunk mit kezdeni a minket körülvevő szennyezett környezettel, sokszor nehezen változtathatók munkakörülményeink, a mindennapok feszültsége (bár, amikor valóban súlyosra fordul az ember állapota, sokszor kiderül, hogy mégiscsak minden megoldható). Bár semmit sem tehetünk az ereink fölött eljáró idővel, öröklött tulajdonságainkkal, ez utóbbiakra, családtagjainkra érdemes odafigyelni. Az szív- és érrendszeri betegségekre való családi hajlam fontos figyelmeztető. Kezeltetni kell a koleszterinszint emelkedésével járó betegségeket, a cukorbetegséget, a pajzsmirigy-alulműködést, a különböző anyagcserezavarokat, a magasvérnyomást, a nőknek oda kell figyelniük az idő előtt bekövetkező menopauzára.
Mindenkinek saját kezében van a döntés a túlzott alkoholfogyasztást, dohányzást illetően.
Ahol a legtöbbet tehetjük mi magunk a megfelelő vérzsír-értékeinkért, az a testsúlycsökkentés, a helyes táplálkozás, azon belül pedig a zsír- és állati eredetű koleszterin-bevitel lefaragása, a rendszeres mozgás, végül pedig eredményeink, állapotunk rendszeres ellenőrzése koleszterinméréssel.

Fogyó kilók, szaporodó évek?

A testsúlycsökkentés praktikáiról, a hatékony és felelősen végigcsinált fogyókúrákról ezúttal nem ejtenénk szót. Amikor nap mint nap küzdenünk kell a szükségleteinkhez képest többszörös mennyiségben és néha szinte végigkóstolhatatlan változatban rendelkezésre álló különféle ínyenc ételek csábítása ellen, vagy pedig pont az anyagiak hiánya miatt vagyunk kénytelenek gyengébb minőségű és bizony hizlaló ételekkel beérni, a kilók felrakódása sokszor apróságokon múlik. Jó lenne valahogy elejét venni mindennek.
A gyerekek ösztönösen a táplálóbb, édesebb falatok után nyúlnak. A szakemberek kétéves kor előtt nem javasolják a zsírbevitel megszorítását, de 5 éves kor után már ugyanúgy figyelmet kell fordítani ételeik zsírtartalmára, mint a felnőtteknél. Miután a mai gyerekeknek általában kevesebb lehetőségük van a mozgásra, mint kellene, fontos, hogy ne kapjanak meg mindent, amit a szemük megkíván. Ha nem is mindig a mozgás, de a különféle érdekes elfoglaltságok sokat segítenek abban, hogy ne váljék időtöltéssé, rossz szokássá a főétkezések közötti nassolás. Nem szégyen, ha a szülők megkérdezik a gyermekorvos véleményét és táplálkozási tanácsokat kérnek.
Amit biztos ki kell iktatni a mindennapokból, azok a gyorséttermek, a sült krumpli és a chipszek. Rengeteg rejtett zsiradék bújik meg bennük, csábítóak, ugyanakkor nem táplálnak megfelelően. Próbálja ezt valaki megértetni a gyerekekkel! Legjobb nem kitenni őket a kísértésnek.
Nem csak a "zsírban tocsogó" ételek veszélyeztetik az ereket: mérsékelten kell fogyasztani a húsokból, zsíros tejtermékekből, tojásos ételekből, és bizony az édességek is tele vannak zsírokkal. Bármily meglepő, napi zsírbevitelünk sokkal inkább ezen ételekből származik.

HDL-szaporító mozgás?

Az összkoleszterin-szint csökkentésén túl kedvező volna a HDL-koleszterin arányának növelése, mivel ez a molekulakomplex érfalakból a májba szállítja a fölösleges zsírokat. Ennek érdekében jelenleg nem ismerünk más módszert, csak a testmozgást.
A napi mozgás legnagyobb ellenségei az autó, a lift, az ülőmunka. Bizony időráfordítás nélkül nem tudunk mozogni. Már hogyne igényelne sok időt, ha a lassabb lépcsőn járást választjuk lift helyett, gyalog megyünk egy-egy megállót, nem pattanunk be a ház előtt parkoló autóba. El kell fogadni azt a tényt, hogy a világgal dacolva, - ahol az idő pénz -, a mi életünkben az egészség idő.
A testmozgáshoz érdemes kitartást igénylő, de nem megterhelő, kifullasztó sportot választani. A legmegfelelőbb a kerékpározás, az evezés, az úszás, a futás és a kímélő gyaloglás. Ha egyedül vág neki a gyaloglásnak, érdemes olyan fülhallgatóval hallgatható zenét választania, ami segíti a jó, 120-160 lépés/perces ritmus megtartását. Még jobb, ha nem egyedül indul útnak az ember. Ilyenkor olyan tempóban haladjunk, ami még megengedi a társalgást. A pulzus lehetőleg ne haladja meg azt az értéket, amit úgy kapunk, hogy 180-ból levonjuk az életkort. a cikk itt folytatódik

Forrás: Házipatika www.hazipatika.com

2008. 02. 20.